-
1 μεταγνώναι
-
2 μεταγνῶναι
-
3 μετα-γιγνώσκω
μετα-γιγνώσκω (s. γιγνώσκω), 1) hinterher, später erkennen, einsehen, ἄταν δ' ἀπάτᾳ μεταγνούς, Aesch. Suppl. 103. – 2) seine Meinung, Ansicht, seinen Entschluß ändern, auch bereuen; τὸ παντότολμον φρονεῖν μετέγνω, Aesch. Ag. 214; οὔκουν ἔνεστι καὶ μεταγνῶναι πάλιν, Soph. Phil. 1254; μετέγνων τὰ πρόσϑ' εἰρημένα, d. i. widerrufen, Eur. Med. 64, wie τὰ προδεδογμένα Thuc. 3, 40; μεταγνόντα τε καὶ ἐννώσαντα, Her. 1, 86. 7, 15 u. öfter; Andoc. 2, 6; τοῖς δὲ οὐκ ἔστι χρόνος, ἐν ᾡ μεταγνῶναι προςήκει, Plat. Phaedr. 231 a; μετεγνωκὼς τὴν τομήν, Luc. Nero 4; oft Plut.; ἐπί τινι, Hdn. 2, 13, 20.
-
4 κάμπτω
κάμπτω, 1) beugen, krümmen; ὄφρα ἴτυν κάμψῃ Il. 4, 486; ὑπὸ γλωχῖνα δ' ἔκαμψαν 24, 274; γόνυ u. γόνατα κάμπτειν, die Kniee beugen, um sich zu setzen u. auszuruhen, 7, 118. 19, 72; γόνατα χεῖράς τε, er bog die Kniee u. die Arme, ließ sie ermattet ruhen, Od. 5, 453; Aesch. οὐ κάμπτων γόνυ, ungebeugt, das Kniee nicht ausruhend, Prom. 32; ἄσμενος δὲ τἂν σταϑμοῖς ἐν οἰκείοισι κάμψειεν γόνυ, er möchte gern ausruhen, 396; κῶλα κάμψον τοῠδ' ἐπ' ἀξέστου πέτρου Soph. O. C. 19; so auch εὖτε νῦν ἕδρας πρώτων ἐφ' ὑμῶν τῆςδε γῆς ἔκαμψ' ἐγώ, da ich bei euch zuerst mich niedergelassen, 85; vgl. Eur. Hec. 1150; Ggstz εὐϑύνω, Plat. Prot. 325 d; im med., καμπτόμενον τὸ σῶμα, sich krümmen, im Ggstz von ἐκτεινόμενον, Tim. 74 b; von Linien u. Flächen, dem διατείνεσϑαι entggstzt, Plut. de ad. et amic. discr. 31; γραμμή, gekrümmte u. auch gebrochene Linie, Arist. Metaph. 4, 6 γραμμὴ κἂν κεκαμμένη ᾐ, συνεχὴς δέ, μία λέγεται u. τὴν δὲ κεκαμμένην καὶ ἔχουσαν γωνίαν. – 2) von der Rennbahn entlehnt, um das Ziel herumbiegen, umlenken u. auf der andern Seite zurückfahren; κάμπτοντος ἵππου Soph. El. 734; vgl. Aesch. Ag. 335; περὶ νύσσαν Theocr. 24, 119; sc. ἵππους od. ἅρμα u. dgl., übh. herumfahren, κάμψας τὸ ἀκρωτήριον, nachdem er um das Vorgebirge herumgefahren war, Her. 4, 43. 42. 7, 122 u. Folgde, wie Strab. VIII, 378 D. Sic. 13, 64; Ar. sagt περὶ ἄκραν κάμπτων Ach. 96; τὸν κόλπον κάμπτων Her. 7, 58; κάμψειε πάλιν ϑυμέλας οἴκων πάτρας Eur. Rhes. 235; absolut, πάλιν δὲ κάμψας εἰς ὄρος κομίζομαι τὸν παῖδα Bacch. 1225. – Uebertr., ἐνταῦϑα κάμπτειν τὸν ταλαίπωρον βίον Soph. O. C. 91, enden den Lebenslauf, wie Eur. ὅταν δὲ κάμψῃς καὶ τελευτήσῃς βίον Hel. 1666. – Nach Hesych. auch τὸ ἐν τῇ ᾠδῇ καμπὰς ποιεῖν, wie νέας ἁψῖδας ἐπῶν Ar. Th. 53; Philostr. – 3) übertr., bewegen, rühren, u. stärker, demüthigen; ὑψιφρόνων τινὰ βροτῶν Pind. P. 2, 51; τοιαῖσδε πημοναῖσι κάμπτομαι Aesch. Prom. 237, vgl. 306. 511; ἐπειδὴ δὲ σοῦ ἀκούω κάμπτομαι Plat. Prot. 320 b; Ggstz καρτερεῖν, Lach. 192 e; ἐὰν κάμπτηται καὶ ἕλκηται πρὸς φιλοσοφίαν Rep. VI, 494 e; im schlechten Sinne, ἐπὶ τὸ ψεῦδος τρεπόμενοι πολλὰ κάμπτονται καὶ συγκλῶνται Theaet. 173 a; – καμφϑῆναι καὶ μεταγνῶναι Thuc. 3, 58; Sp.
-
5 διαιμάχομαι
διαιμάχομαι (s. μάχομαι), mit Einem streiten, kämpfen; Eur. Suppl. 678; Ar. Plut. 448; τινί, Plat. Soph. 260 a; Xen. Cyr. 3, 1, 3; πρός τι, Dem. 17, 18; πρός τινα, Pol. 1, 51, 9; Plut. Pericl. 33; περί τινος καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ, Plat. Men. 86 c, u. sehr oft bei Plat.; Xen. An. 5, 6, 25; καὶ χαλεπαίνω, Plut. conj. praec. p. 414; übh. = widerstreben, sich weigern, τὸ μἡ ϑανεῖν, Eur. Alc. 697; ἀσπίδα μὴ φέρειν, Xen. An. 5, 8, 23; μὴ μεταγνῶναι, Thuc. 3, 40, d. i. verbieten. Allgem., sich anstrengen, ὅπως, Plat. Prot. 325 c; Gorg. 502 b; behaupten, sequ. acc. c. inf., Theaet. 158 d; ὅτι, Phaed. 106 c.
-
6 ἔν-ειμι
ἔν-ειμι (s. εἰμί, u. vgl. über den Accent von ἔνεσαν Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 298), darin, dabei sein; absolut, wo der Zusammenhang die nähere Bestimmung angiebt, πολλοὶ δ' ἔνεσαν ὀιστοί Il. 21, 12, im Köcher; Od. 9, 164, im Schiffe; bes. = zu Hause sein; – mit dem dat., ἄργυρος ἀσκῷ ἔνεστιν Od. 10, 45; vgl. ὑμῖν οἴκοι ἔνεστι γόος Il. 24, 240; ἔνεστι τῇ τυραννίδι νόσημα Aesch. Prom. 224; τοῖς λόγοις ἔνεστι κέρδος Soph. El. 362; νοῠς ὑμῖν 1320; οἷς μὴ ἔνεστι ἔρως Plat. Conv. 186 d; ἐπιστήμη Prot. 352 b; πόλλ' ἔνεστι τῷ γήρᾳ κακά Ar. Vesp. 441; ἔν τινι, ἄλφιτ' οὐκ ἔν. ἐν τῷ ϑυλάκῳ, Plut. 763; Aesch. ἐν τῷ τολμᾶν τίν' ὁρᾷς ἐνοῠσαν ζημίαν Prom. 382; κἂν γυναιξὶν ὡς Ἄρης ἔνεστιν Soph. El. 1236; ἐν οἷς πολλαὶ νουϑετήσεις ἔνεισι Plat. Prot. 326 a; vgl. ὅπου γὰρ ἂν ἐνῆτον Phil. 24 c; αὐτόϑι Thuc. 1, 104; – ἐνῆν γάρ, es stand in dem Vertrage, sequ. acc. c. inf., Thuc. 2, 20, wie Ar. Av. 974 ἔνεστι καὶ τὰ πέδιλα, sie stehen im Orakel, sind darin erwähnt; vgl. Equ. 122. – Ἐνέσται χρόνος, wird dazwischen vergehen, Thuc. 1, 80, vgl. 5, 38. Uebh. = vorhanden sein; τὰ ἐνόντα, das Vermögen, Plat. Rep. VI, 488 c; λόγοις ἐκ τῶν ἐνόντων ὡς ἂν δύνωμαι μετριώτατα χρήσομαι Dem. 18, 256, so mäßig, wie es die Umstände zulassen; vgl. Luc. Phalar. 1, 5. – Imperf. ἔνεστι, es liegt in der Sache, geht an, ist möglich, wobei man von Verbindungen ausgehen muß wie ἔνεστιν τοῖσιν εὖ σκοπουμένοις ταρβεῖν τὸν εὖ πράσσοντα Soph. Tr. 295, die wohlüberlegenden haben Furcht, können fürchten; ἐνούσης οὐδεμιᾶς ἔτι ἀποστροφῆς Dem. 24, 9, war nicht mehr vorhanden, nicht mehr möglich; οὐκ ἔνεστιν ἐν τῇ ἐμῇ ἐπιστήμῃ τὸ ποιεῖν, es liegt nicht in meiner Kenntniß, sie reicht nicht so weit, Xen. Mem. 2, 6, 31; νόμῳ χρῆσϑαι ἔνεστί σοι Soph. Ant. 213; οὔκουν ἔνεστι καὶ μεταγνῶναι πάλιν Phil. 1254; bes. bei den Rednern, πῶς ἔνεστι ἢ πῶς δυνατὸν τούτους κατεσκευάσϑαι Dem. 57, 24; auch Sp., wie Pol. 12, 11, 5; ὡς ἐνῆν ἄριστα, so gut, als es nur anging, Luc. Tyrann. 17; als partic. absolut, wie ἐξόν, ὡς οὐκ ἐνὸν ἀπραγμόνως εὐπορῆσαι Luc. gymn. 9; vgl. Peregr. 25; ἐνὸν αὐτοῖς σώζεσϑαι Hdn. 8, 3, 5; πέρας οὐδὲν ἐνὸν ἡδονῶν ἐν αὐτοῖς, da in ihnen kein Ziel stattfindet, Plat. Phil. 26 b; aber auch πολλῶν ἐνόντων καὶ ἄλλων λέγειν, obwohl man noch viel Anderes sagen kann, Dion. Hal. 7, 41; κατὰ τὸν ἐνόντα τρόπον, nach Möglichkeit, Synes. Vgl. ἔνι.
-
7 διαμαχομαι
(ᾰ) (fut. διαμαχοῦμαι - ион. διαμαχέσομαι)1) ожесточенно сражаться, упорно бороться(τινι Xen., Plat., πρός τινα и πρός τι Dem., Plut., ὑπέρ τινος и περί τινος Plat.)
δ. τὸ μέ θανεῖν Eur. — всячески сопротивляться смерти;δ. σιδήρῳ Eur. — сражаться с мечом в руках;ἢ τῷ λανθάνειν ἢ τῷ δ. Plat. — или тайно, или в открытом бою2) горячо оспаривать, спорить(περί τινος Arph., Lys., τι Plat. и τινι Arst.)
διαμάχομαι μέ μεταγνῶναι ὑμᾶς τὰ προδεδογμένα Thuc. — я решительно возражаю против пересмотра вами уже принятых решений;δ. ὡς οὔκ ἐστι Plat. — категорически утверждать, что этого нет -
8 καμπτω
1) гнуть, сгибатьἴτυν κ. δίφρῳ Hom. — сгибать обод, т.е. делать колесо для колесницы;
γούνατ΄ ἔκαμψεν χεῖράς τε Hom. — (Одиссей в изнеможении) согнул колени и руки, т.е. ноги и руки (его) бессильно повисли;οὐ κάμπτων γόνυ Aesch. — не сгибая колена, т.е. не присаживаясь, не зная отдыха;ξύλον διαστρεφόμενον καὴ καμπτόμενον Plat. — покосившееся и искривленное дерево;2) огибать, объезжать(ἀκρωτήριον Her.; περὴ ἄκραν Arph.)
; объезжать финиш ( на ристалищах), делать поворот в конце ристалища (вокруг στήλη ἄκρα Soph.)κ. τὸν βίον Soph. — окончить жизнь;
διὰ λόγου κάμψαι κακά Eur. — избежать дурного исхода путем переговоров, мирным образом;3) перен. округлять, отделывать, сочинять(νέας ἁψῖδας ἐπῶν Arph.)
4) перен. гнуть, смирять, подчинять(ὑψιφρόνων βροτῶν τινα Pind.)
πημοναῖσι κάμπτεσθαι Aesch. — склоняться под тяжестью бедствий;κάμπτεσθαι πρὸς φιλοσοφίαν Plat. — поддаться влиянию философии;κάμπτεσθαι ἐπὴ τό ψεῦδος Plat. — становиться жертвой лжи;καμφθῆναι καὴ μεταγνῶναι Thuc. — уступить и изменить (свое) мнение -
9 μεταγιγνωσκω
ион. μεταγῑνώσκω1) узнавать впоследствии, в конце концов(ἀπάταν Aesch.)
2) менять свое решение, передумыватьμετέγνωσαν Κερκυραίοις ξυμμαχιαν μέ ποιήσασθαι Thuc. — (афиняне) раздумали заключать с коркирцами договор о союзе
3) раскаиваться, жалеть (о сделанном)(τὰ πρόσθ΄ εἰρημένα Eur.)
οὔκουν ἔνεστι καὴ μεταγνῶναι πάλιν ; Soph. — разве нельзя раскаяться (в своих ошибках)?4) пересматривать, отменять(τὰ προδεδογμένα Thuc.)
-
10 ουκουν
I.adv.1) итак, следовательно, стало бытьοὐ. ἀποκρινεῖ ; Plat. — так ты ответишь (мне)?;
οὐ., ὅταν δέ μέ σθένω, πεπαύσομαι Soph. — ну что же, если нет у меня сил, буду бездействовать2) ( в ответах) очевидно, конечноοὐ. χρή Plat. — конечно, следует (сделать это)
II.ион. οὔκ-ων adv. иногда раздельно1) все же не, однако неοὔ. δέ πείθειν αὐτὸν τούτοισι Her. — он, однако, не уговорил (их) этими словами;
οὔ. ἔμοιγε δοκεῖ Xen. — я все же (так) не думаю;οὔ. ἂν ἐκφύγοι γε τέν πεπρωμένην Aesch. — все же (и Зевсу) не избежать судьбы2) ведь неοὔ. σῆς ἀπεστάτουν φρενός Soph. — я ведь (никогда) не сторонился твоих мнений
3) конечно неἀλλὰ μέν τοῦτό γε οὐκ ἀνετέον. - Οὔ. δή Plat. — но ведь этого же нельзя допустить. - Конечно, нет
4) следовательно неοὔ. ἀδικίᾳ γε ἕξετε ὅ, τι ἂν ἔχητε Xen. — вы, стало быть, не будете незаконными обладателями того, что вы имеете;
οὔ. ἔνεστι καὴ μεταγνῶναι πάλιν ; Soph. — так, стало быть (по-твоему), нельзя передумать?5) ( в вопросах) разве?, (неправда) ли?(οὔ. τάδε δεινά; Soph.)
οὔ. μ΄ ἐάσεις ; Soph. — не оставишь ли ты меня (наконец, в покое)? -
11 προδοκεω
(только ppf. и part. pass.) заранее полагатьὥσπερ προεδέδεκτο αὐτοῖς Thuc. — как они решили раньше;
καὴ αὐτῷ μοι ταῦτα προὐδέδοκτο Plat. — и мне самому так прежде казалось;μεταγνῶναι τὰ προδεδογμένα Thuc. — изменить прежние решения -
12 διαμάχομαι
A v.l. for -μαχεσώμεθα [tense] aor. subj.) Hdt.9.48:—fight, contend, ;εἷς πρὸς ἕνα Pl.Lg. 833e
; opp. λανθάνειν, Id.R. 345a; πρός τι v.l. in D.17.18;περὶ τῆς χώρης τοῖς ἐπιοῦσιν Hdt.4.11
;περὶ τοῦ πρότερος εἰπεῖν Ar.Eq. 339
, cf. Pl.Men. 86c;περὶ τούτου ὡς οὐκ.. Lys.4.1
;ὑπέρ τινος Pl.Smp. 207b
; δ. μὴ μεταγνῶναι ὑμᾶς I resist to the uttermost your change of opinion, Th.3.40;δ. τὸ μὴ θανεῖν E.Alc. 694
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαμάχομαι
-
13 μεταγιγνώσκω
μεταγιγνώσκω, [dialect] Ion. and later [suff] Μεταγειτν-γῑνώσκω, [tense] fut. - γνώσομαι: [tense] aor. μετέγνων:—II change one's mind, repent, abs., Hdt.1.40, 86; μετέγνων, ἔγνων δὲ .. changed my mind and determined.., Id.7.15; , cf. Th.4.92, Pl.Phdr. 231a, Lys.19.53, D.18.153, etc.; οὔκουν ἔνεστι καὶ μεταγνῶναι πάλιν; S.Ph. 1270.2 c. acc. rei, change one's mind about, repent of,μετέγνων καὶ τὰ πρόσθ' εἰρημένα E.Med.64
; μ. τὰ προδεδογμένα alter or repeal a previous decree, Th.3.40, cf. Luc.Ner.4.b c. dat. rei,μ. τῷ φόνῳ Philostr.Ep.16
.3 c. inf., change one's mind so as to do something different, (lyr.);ἐν δὲ τῇ ὑστεραίᾳ μετέγνωσαν Κερκυραίοις ξυμμαχίαν μὲν μὴ ποιήσασθαι Th.1.44
; μ. ὡς .. change one's mind and think that.., X.Cyr.5.5.40.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μεταγιγνώσκω
-
14 οὐ
οὐ, the negative ofA fact and statement, as μή of will and thought; οὐ denies, μή rejects; οὐ is absolute, μή relative; οὐ objective, μή subjective. —The same differences hold for all compds. of οὐ and μή, and some examples of οὐδέ and οὐδείς are included below.—As to the Form, v. infr. G.A USAGE.I as the negative of single words,II as the negative of the sentence.I οὐ adhering to single words so as to form a quasi-compd. with them:—with Verbs: οὐ δίδωμι withhold, Il.24.296; οὐκ εἰῶ prevent, 2.132, 4.55, al.; οὐκ ἐθέλω refuse, 1.112, 3.289, al.; οὔ φημι deny, 7.393, 23.668, al. (In most of these uses μή can replace οὐ when the constr. requires it, e.g.εἰ μή φησι ταῦτα ἀληθῆ εἶναι Lycurg.34
; but sts. οὐ is retained,εἰ δ' ἂν.. οὐκ ἐθέλωσιν Il.3.289
;εἰ δέ κ'.. ου'κ εἰῶσι 20.139
;ἐὰν οὐ φάσκῃ Lys.13.76
; ἐάντε.. οὐ (v.l. μή)φῆτε ἐάντε φῆτε Pl. Ap. 25b
):—with Participles:οὐκ ἐθέλων Il.4.224
, 300, 6.165, etc.:— with Adjectives:οὐκ ἀέκοντε 5.366
, 768, al.;οὐ πολλήν Th.6.7
, etc.:— with Adverbs:οὐχ ἥκιστα Id.1.68
, etc.: rarely with Verbal Nouns (v. infr. 11.10).—On the use of οὐ in contrasts, v. infr. B.II as negativing the whole sentence,1 οὐ is freq. used alone, sts. with the ellipsis of a definite Verb, οὔκ (sc. ἀποκερῇ), ἄν γε ἐμοὶ πείθῃ Pl.Phd. 89b
: sts. as negativing the preceding sentence, Ar. Pax 850, X.HG1.7.19: as a Particle of solemn denial freq. with μά (q. v.) and the acc.; sts. withoutμά, οὐ τὸν πάντων θεῶν θεὸν πρόμον Ἅλιον S. OT 660
(lyr.), cf. 1088 (lyr.), El. 1063 (lyr.), Ant. 758.2 with ind. of statement,τὴν δ' ἐγὼ οὐ λύσω Il.1.29
, cf. 114, 495;οὐ φθίνει Κροίσου φιλόφρων ἀρετά Pi.P.1.94
; ;οὔ κεν.. ἔπαξε Pi.N.7.25
;οὐκ ἂν ὑπεξέφυγε Il.8.369
.3 with subj. in [tense] fut. sense, only in [dialect] Ep., ; , cf. 11.387.4 with opt. in potential sense (without ἄν or κεν), also [dialect] Ep., , 20.286.5 with opt. andἄν, κείνοισι δ' ἂν οὔ τις.. μαχέοιτο 1.271
, cf. 301, 2.250, Hdt. 6.63, A.Pr. 979, S.Aj. 155 (anap.), E.IA 310, Ar.Ach. 403, etc.6 in dependent clauses οὐ is used,a with ὅτι or ὡς, after Verbs of saying, knowing, and showing,ἐκ μέν τοι ἐρέω.. ὡς ἐγὼ οὔ τι ἑκὼν κατερύκομαι Od.4.377
, cf. S.El. 561, D.2.8, etc.: so with ind. or opt. andἄν, ἀπελογοῦντο ὡς οὐκ ἄν ποτε οὕτω μωροὶ ἦσαν X.HG5.4.22
, cf. Pl.R. 330a; , cf. X.Cyr.1.1.3, etc.: with opt. representing ind. in orat. obliq.,ἔλεξε παιδὶ σῷ.. ὡς.. Ἕλληνες οὐ μενοῖεν A.Pers. 358
, cf. S.Ph. 346, Th.1.38, X.HG6.1.1, Pl.Ap. 22b, etc.: for μή in such sentences, v. μή B. 3.b in all causal sentences, and in temporal and Relat. sentences unless there is conditional or final meaning,χωσαμένη, ὅ οἱ οὔ τι θαλύσια.. ῥέξε Il.9.534
;ἄχθεται ὅτι οὐ κάρτα θεραπεύεται Hdt.3.80
;διότι οὐκ ἦσαν δίκαι, οὐ δυνατοὶ ἦμεν παρ' αὐτῶν ἃ ὤφειλον πράξασθαι Lys.17.3
;μή με κτεῖν', ἐπεὶ οὐχ ὁμογάστριος Ἕκτορός εἰμι Il.21.95
, etc.;νῦν δὲ ἐπειδὴ οὐκ ἐθέλεις.., εἶμι Pl.Prt. 335c
;ἐπειδὴ τὸ χωρίον οὐχ ἡλίσκετο Th.1.102
; , etc.: in causal relative sentences,οἵτινές σε οὐχὶ ἐσώσαμεν Pl.Cri. 46a
; esp. in the combinations, οὐκ ἔστιν ὅστις οὐ .., as , cf. Hec. 298;οὔτις ἔσθ' ὃς οὔ S.Aj. 725
; οὐδείς ἐστιν ὅστις οὐ .. Isoc. 15.180.c after ὥστε with ind. or opt. withἄν, ὥστ' οὐ δυνατόν σ' εἵργειν ἔσται Ar.V. 384
, cf. S.Aj.98, OT 411;οὕτως αὐτοὺς ἀγαπῶμεν.. ὥστε.. οὐκ ἂν ἐθελήσαιμεν Isoc.8.45
;οὐκ ἂν ὡρκίζομεν αὐτὸν ὥστε τῆς εἰρήνης ἂν διημαρτήκει καὶ οὐκ ἂν ἀμφότερ' εἶχε D.18.30
: ὥστε οὐ with inf. is almost invariably due to orat. obliq., ὥστ' οὐκ αἰσχύνεσθαι (for οὐκ αἰσχύνονται) Id.19.308, cf. Th.5.40, 8.76, Lys.18.6, Is.11.27 (cj. Reiske).—Rarely not in orat. obliq., S.El. 780, E. Ph. 1358, Hel. 108, D.53.2,9.48.7 in a conditional clause μή is necessary, except,a in Hom., when the εἰ clause precedes the apodosis and the verb is indic.,εἰ δέ μοι οὐκ ἐπέεσσ' ἐπιπείσεται Il. 15.162
, cf. 178, 20.129, 24.296, Od.2.274, Il.4.160, Od.12.382, 13.144 (9.410 is an exception).b when the εἰ clause is really causal, as after Verbs expressing surprise or emotion,μὴ θαυμάσῃς, εἰ πολλὰ τῶν εἰρημένων οὐ πρέπει σοι Isoc.1.44
;κατοικτῖραι.., εἰ.. οὐδεὶς ἐς ἑκατοστὸν ἔτος περιέσται Hdt.7.46
, cf. S.Aj. 1242; so alsoδεινὸν γὰρ ἂν εἴη πρῆγμα, εἰ Σάκας μὲν καταστρεψάμενοι δούλους ἔχομεν, Ἕλληνας δὲ οὐ τιμωρησόμεθα Hdt.7.9
, cf. And.1.102, Lys.20.8 (prob.), D.8.55;οὐκ αἰσχρόν, εἰ τὸ μὲν Ἀργείων πλῆθος οὐκ ἐφοβήθη τὴν Λακεδαιμονίων ἀρχήν, ὑμεῖς δ' ὄντες Ἀθηναῖοι βάρβαρον ἄνθρωπον.. φοβήσεσθε
;Id.
15.23, cf. Hdt.5.97, Lys.22.13.c when οὐ belongs closely to the next word (v. A. I), or is quoted unchanged,εἰ, ὡς νῦν φήσει, οὐ παρεσκευάσατο D.54.29
codd.; εἰ δ' οὐκέτ' ἐστί (sc. ὥσπερ λέγεις), τίνι τρόπῳ διεφθάρη
;E.
Ion 347.8 οὐ is used with inf. in orat. obliq., when it represents the ind. of orat. recta,φαμὲν δέ οἱ οὐ τελέεσθαι Od.4.664
, cf. Il.17.174, 21.316, S.Ph. 1389, etc.;λέγοντες οὐκ εἶναι αὐτόνομοι Th.1.67
, cf. Pl.R. 348c, X.Cyr.1.6.18;οἶμαι.. οὐκ ὀλίγον ἔργον αὐτὸ εἶναι Pl.R. 369b
, cf. S.OT 1051, Th.1.71, etc.; ἡγήσαντο ἡμᾶς οὐ περιόψεσθαι ib.39. (For the occasional use of μή, v. μή B. 5c; sts. we have οὐ and μή in consecutive clauses,οἶμαι σοῦ κάκιον οὐδὲν ἂν τούτων κρατύνειν μηδ' ἐπιθύνειν χερί S.Ph. 1058s
q.;αὐτὸ ἡγοῦμαι οὐ διδακτὸν εἶναι μηδὲ.. παρασκευαστόν Pl.Prt. 319b
.)9 οὐ is used with the part., when it can be resolved into a finite sentence with οὐ, as after Verbs of knowing and showing, ; . 3; , etc.; or into a causal sentence,τῶν βαρβάρων οἱ πολλοὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ διεφθάρησαν νέειν οὐκ ἐπιστάμενοι Hdt.8.89
;τὴν Μένδην πόλιν ἅτε οὐκ ἀπὸ ξυμβάσεως ἀνοιχθεῖσαν διήρπασαν Th.4.130
; or into a concessive sentence, , cf. S.Ph. 377, etc.: regularly with ὡς and part., , etc.;ἐθορυβεῖτε ὡς οὐ ποιήσοντες ταῦτα Lys.12.73
, cf. S.Ph. 884, Aj. 682, Hdt.7.99, Th.1.2,5,28,68,90; , cf. Th.8.1, Isoc.4.11:—for exceptions, v. μή B. 6.b when the part. is used with the Art., μή is generally used, unless there is a distinct reference to a fact, when οὐ is occasionally found,ἡμεῖς δὲ ἀπὸ τῆς οὐκ οὔσης ἔτι [πόλεως] ὁρμώμενοι Th.1.74
;τοὺς ἐν τῇ πόλει οὐδὲν εἰδότας Id.4.111
;οἱ οὐκ ἐθέλοντες Antipho 6.26
;τῶν οὐ βουλομένων And.1.9
; , cf. τὸν οὐδὲ συμπενθῆσαι τὰς τῆς πατρίδος συμφορὰς τολμήσαντα (preceded by τὸν.. μήτε ὅπλα θέμενον ὑπὲρ τῆς πατρίδος μήτε τὸ σῶμα παρασχόντα κτλ.) Lycurg.43;τὸ οὐχ εὑρημένον Pl.R. 427e
.10 Adjectives and abstract Substantives with the article commonly take μή (v.μή B. 7
) but οὐ is occasionally used,τὰς οὐκ ἀναγκαίας πόσεις X.Lac.5.4
;τοὺς οὐδένας E.IA 371
; (whereas ὁ μηδείς, τὸ μηδέν is the rule); τὴν τῶν γεφυρῶν οὐ διάλυσιν the non- dissolution of the bridges, the fact of their notbeing broken up, Th.1.137;ἡ οὐ περιτείχισις Id.3.95
;ἡ τῶν χωρίων οὐκ ἀπόδοσις Id.5.35
, cf.E. Hipp. 196 (anap.); so without the article,ἐν οὐ καιπῷ Id.Ba. 1287
; οὐ πάλης ὕπο ib. 455.12 in questions οὐ ordinarily expects a positive answer, οὔ νυ καὶ ἄλλοι ἔασι ..; Il.10.165; οὐχ ὁράᾳς ..; dost thou not see? Od.17.545;οὐκ.. ᾐσθόμην
;A.
Pr. 956: so as a strong form of imper., ;E.
Ion 524; ;Din.
1.18; ;Ar.
Ach. 484; βάλλε, βάλλε folld. by οὐ βαλεῖς; οὐ βαλεῖς; ib. 281 and 283, cf. S.Ant. 885: also with opt. and ἄν, οὐκ ἂν δὴ τόνδ' ἄνδρα μάχης ἐρύσαιο ( = ἔρυσαι) ; Il.5.456; οὐκ ἂν φράσειας ( = φράσον) ; S.Ph. 1222; but in questions introduced by οὐ δή, οὐ δή του, οὔ που, οὔ τί που, a doubt is implied of the statement involved, and an appeal is made to the hearers, οὐ δή ποθ' ἡμῖν ξυγγενὴς ἥκεις ποθέν; surely you are not..? Id.El. 1202, cf. Ph. 900; οὔ τί που οὗτος Ἀπόλλων ..; Pi.P.4.87, cf. S.Ph. 1233, E.IA 670, Hel. 135, Ion 1113, Ar.Ra. 522, 526.B POSITION. οὐ is generally put immediately before the word which it negatives,οὐκ ἐκεῖνον ἐθεώμην.—ἀλλὰ τίνα μήν ; ἔφη ὁ Τιγράνης X.Cyr.3.1.41
; ;οὐ διὰ τὸ μὴ ἀκοντίζειν οὐκ ἔβαλον αὐτὸν ἀλλὰ διὰ τὸ μηδενὶ ὑπὸ τὸ ἀκόντιον ὑπελθεῖν Antipho 3.4.6
: in Poetry the position is freq. more free,κίνδυνος ἄναλκιν οὐ φῶτα λαμβάνει Pi.O.1.81
; οὐ ψεύδεϊ τέγξω λόγον ib. 4.19; κατακρύπτει δ' οὐ κόνις ib.8.79;χρὴ πρὸς θεὸν οὐκ ἐρίζειν Id.P. 2.88
: sts. emphatically at the end of the clause,καὶ τοὶ γὰρ αἰθοίσας ἔχοντες σπέρμ' ἀνέβαν φλογὸς οὔ Id.O.7.48
;ταρβήσει γὰρ οὔ S.Aj. 545
: in clauses opposed by μέν and δέ the οὐ (or μή) is freq. placed at the end,βούλονται μέν, δύνανται δ' οὔ Th.6.38
;οὗτος δ' ἦν καλὸς μέν, μέγας δ' οὔ X.An.4.4.3
;ἔδοξέ μοι ὁ ἀνὴρ δοκεῖν μὲν εἶναι σοφὸς.., εἶναι δ' οὔ Pl.Ap. 21c
; soτὸ Πέρσας μὲν λέληθε, ἡμέας μέντοι οὔ Hdt.1.139
: freq. withὁ μὲν.. ὁ δέ, οὐ πάσας χρὴ τὰς δόξας τιμᾶν, ἀλλὰ τὰς μέν, τὰς δ' οὔ Pl.Cri. 47a
, cf. Ap. 24e, R. 475b, etc.;Λέριοι κακοί, οὐχ ὁ μέν, ὃς δ' οὔ Phoc.1
: sts. in the first clause afterμέν, οἱ δὲ στρατηγοὶ ἐξῆγον μὲν οὔ, συνεκάλεσαν δέ X.An.6.4.20
, cf. 4.8.2, Cyr.1.4.10, Pl.Phd. 73b;κατώρα πᾶν μὲν οὒ τὸ στρατόπεδον Hdt.7.208
.C ACCUMULATION. A simple neg. (οὐ or μή) is freq. repeated in composition with Prons., Advbs., or Conjs., as οὐδείς or μηδείς, οὐδέ or μηδέ, οὐδαμῶς or μηδαμῶς, first in Hom., ;ἀλλ' οὔ μοι Τρώων τόσσον μέλει ἄλγος ὀπίσσω οὔτ' αὐτῆς Ἑκάβης οὔτε Πριάμοιο ἄνακτος 6.450
; : the first neg. may be a compd.,καθεύδων οὐδεὶς οὐδενὸς ἄξιος οὐδὲν μᾶλλον τοῦ μὴ ζῶντος Pl. Lg. 808b
; (similarly with μή, Phdr. 236e): or a neg. Adj., ; οὐ follows the compd. neg.,οὐδ' εἰ πάντες ἔλθοιεν Πέρσαι, πλήθει γε οὐχ ὑπερβαλοίμεθ' ἂν τοὺς πολεμίους X. Cyr.2.1.8
; οὐδ' ἂν ἡ πόλις ἄρα ([etym.] ὅπερ ἄρτι ἐλέγομεν )ὅλη τοιοῦτον ποιῇ, οὐκ ἐπαινέσῃ Pl.R. 426b
, cf. Smp. 204a: sts. a confirmative Particle accompanies the first οὐ or οὐδέ, and the neg. is repeated with emphasis,οὐδὲ μὲν οὐδέ μ' ἔασκες Il.19.295
;οὐδὲ γὰρ οὐδὲ Δρύαντος υἱὸς.. δὴν ἧν 6.130
, v. οὐδέ C. 11; : so also in Trag. and [dialect] Att. without any such Particle, οὐ σμικρός, οὔχ, ἁγὼν ὅδε not small, no, is this struggle, S.OC 587;θεοῖς τέθνηκεν οὗτος, οὐ κείνοισιν, οὔ Id.Aj. 970
, cf.Ar.Ra.28, 1308, X.Smp. 2.4, Pl.R. 390c.2 when the compd. neg. precedes and the simple neg. follows with the Verb, the opposing negs. produce an emphatic positive, οὐδεὶς ἀνθρώπων ἀδικῶν τίσιν οὐκ ἀποτείσει Orac. ap. Hdt.5.56; (but prob. f.l.);οὐδεὶς οὐκ ἔπασχέ τι X.Smp.1.9
.3 similarly each of two simple negs. may retain its negating force,ὥσπερ οὐ διὰ πρᾳότητα καὶ ἀσχολίαν τὴν ὑμετέραν οὐ δεδωκὼς ὑμῖν δίκην Lys.6.34
;ἐγὼ δ' οὐκ οἶμαι.. οὐ δεῖν ὑμᾶς ἀμύνεσθαι Id.13.52
(similarly with μή, D.19.77): sts. a combination of a μέν- clause with a δέ- clause containing οὐ is negatived as a whole by a preceding οὐ, e.g.οὐ γὰρ δήπου Κτησιφῶντα μὲν δύναται διώκειν δι' ἐμέ, ἐμὲ δέ, εἴπερ ἐξελέγξειν ἐνόμιζεν, αὐτὸν οὐκ ἂν ἐγράψατο Id.18.13
.D PLEONASM OF οὐ: after Verbs of denying, doubting, and disputing, folld. by ὡς or ὅτι with a finite Verb, οὐ is inserted to show the neg. character of the statement, where in Engl. the neg. is not required, , cf. Th.1.77, X.HG2.3.16, Smp.2.12, Isoc.5.57, etc.;οὐδεὶς ἂν τολμήσειεν ἀντειπεῖν ὡς οὐ τὴν μὲν ἐμπειρίαν μᾶλλον τῶν ἄλλων ἔχομεν Id.6.48
, cf. And.4.34, D.16.4, etc.; ;ἀρνεῖσθαι ὅτι οὐ παρῆν X.Ath.2.17
; οὐδ' αὐτὸς ὁ Λάμπις ἔξαρνος ἐγένετο ὡς οὐκ εἴη εἰρηκὼς κτλ. D.34.49;ἀμφισβητεῖν ὡς οὐχὶ.. δοτέον δίκην Pl.Euthphr.8c
, cf. R. 476d, Prm. 135a; ἀπιστεῖν ὅτι οὐ .. Id.Men. 89d;ἀνέλπιστον καταστῆσαί τισιν ὡς οὐκ ἔσται μεταγνῶναι Th. 3.46
: οὐ is sts. thus used in the second member of a negative comparative sentence,ἥκει ὁ Πέρσης οὐδέν τι μᾶλλον ἐπ' ἡμέας ἢ οὐ καὶ ἐπ' ὑμέας Hdt.4.118
, cf. 5.94, 7.16.γ, Th.2.62,3.36: after πλήν, X.Lac. 15.6, D.18.45.E OMISSION OF οὐ: οὐ is sts. omitted, esp. by Poets, when it may be supplied from the next clause, ;σιδήρῳ οὐδ' ἀργύρῳ χρέωνται οὐδέν Hdt.1.215
;ῥοδιακὴ οὖς οὐδὲ πυθμένα οὐκ ἔχουσα Inscr.Délos 313a84
(iii B. C.).F in Poetry, if ἤ stands before οὐ, the two sounds coalesce into one syllable, as inἦ οὐχ Il.5.349
, cf. Od.1.298; so, in [dialect] Att., , etc., and ἐγὼ οὔτε ib. 332, .—This synizesis is general in [dialect] Ep., universal in [dialect] Att.G FORM. οὐ is used before consonants (including the digamma, e.g. before ἕθεν, οἱ, e(, Il.1.114, 2.392, 24.214, but not before ὅς Possess.,οὐχ ᾧ πατρί Od.13.265
, cf.οὐκ ἐπέεσσι Il.15.162
, etc.); οὐκ before vowels with spir. lenis, οὐχ before vowels with spir. asper; in our text of Hdt. οὐκ is used before all vowels (prob. because Hdt. had no spir. asper): the [dialect] Ep. form οὐκί [ῐ] is used by Hom. mostly at the end of a clause and at the close of the verse,ὅς τ' αἴτιος ὅς τε καὶ οὐκί Il.15.137
;ἠὲ καὶ οὐκί 2.238
, 300,al.; but in the middle of a verse, 20.255; οὐχί [ῐ] is found twice in Hom., Il.15.716, 16.762, and is common in Trag., where it is freq. employed like οὔ emphatic (supr. B), ;A.
Ag. 273,Fr. 310; ;Id.
Supp. 918, Ar. Pax 1027;ἐμὸς μὲν οὐχί E.IA 859
: also in Prose, Th.1.120,al., 1 Ep.Cor. 5.12, etc.: the diphthong is genuine and always written ου ( ουκ, ουδε, etc.) in early Inscrr., IG12.10.22, etc.; in iv B.C. rarely written οκ, ib. 22.1635.112,116,121; οὐ abbreviated ο, Suid.s.v. Φιλοξένου γραμμάτιον.H ACCENTUATION. οὐ is oxytone acc. to Hdn.Gr.1.494 (text doubtfulin 504): Arist.SE 166b6, referring to Il.23.328 τὸ μὲν ου (i.e. οὐ = οὒ) καταπύθεται ὄμβρῳ, says λύουσι.. τῇ προσῳδίᾳ λέγοντες τὸ ου ὀξύτερον (i.e. οὗ), cf. 178b3. In codd. the word is written oxytone when folld. by a pause (v. supr. B), and is usu. written without any accent in other cases.I οὐ in connexion with other Particles will be found in alphabetical order, οὐ γάρ, οὐ μή, etc.—The corresponding forms of μή should be compared. -
15 ἔνειμι
ἔνειμι (εἰμί,A sum), [ per.] 3sg. and pl. ἔνι freq. for ἔνεστι, ἔνεισι (v. infr.): inf.ἐνεῖμεν IG22.1126.24
(Amphict.Delph.): [ per.] 3sg. ἔνι freq.for [tense] fut. ἐνέσομαι :—to be in,ἄργυρος ἀσκῷ ἔνεστι Od.10.45
; ἔνι (for ἔνεστι)κήδεα θυμῷ Il.18.53
;ἔνι τοι φρένες οὐδ' ἠβαιαί Od.21.288
;εἰ.. χάλκεον.. μοι ἦτορ ἐνείη Il.2.490
; εἴ τι ἐνέοι (sc. τοῖς χρησμοῖσι) Hdt.7.6; ; τοῖς λόγοις ἔ. κέρδος ib. 370;πόλλ' ἔ. τῷ γήρᾳ κακά Ar.V. 441
;πλήθη, ἐν οἷς τὸ ἓν οὐκ ἔνι Pl.Prm. 158c
;στάσιν ἐνέσεσθαι τῇ γνώμῃ Th.2.20
; ;ἐνῆν ἄρ'.. κἀν οἴνῳ λόγος Amphis 41
; :ἔνι τις καὶ ἐν ἡμῖν παῖς Pl.Phd. 77e
; alsoἐν τοῖσιν οὔρεσι δένδρεα ἔνι ἄγρια Hecat.292
J.;ἐν [ὄρει] ἔνι μέταλλα Hdt.7.112
; , etc.b c. dat. pl., to be among, Thgn.1135, Hdt.3.81, al.;οὐκ ἔνι ἐν ὑμῖν οὐδεὶς σοφός 1 Ep.Cor.6.5
.c c. Adv.loci,οἴκοι ἔνεστι γόος Il.24.240
; ἔνεστιν αὐτόθι is in this very place, Ar.Eq. 119; , etc.2 abs., to be present in a place,οἶνος ἐνέην Od.9.164
; οὐδ' ἄνδρες νηῶν ἔνι τέκτονες ib. 126;οὐδ' ἔνι στάσις A.Pers. 738
(troch.);Ἄρης οὐκ ἔνι χώρᾳ Id.Ag.78
(anap.); σίτου οὐκ ἐνόντος as there was no corn there, Th.4.8; τὰ ἐνόντα ἀγαθά the good that is therein, ib.20; ἱερῶν τῶν ἐνόντων the temples that were in the place, ib.97;ἀμέλειά τις ἐνῆν καὶ διατριβή Id.5.38
;πόλεμος οὐκ ἐνῆν Pl.Plt. 271e
; .l.c.; also, to be mentioned in a treaty, Th.8.43, cf. Ar.Av. 974; χρόνος ἐνέσται time will be necessary, Th.1.80; ἡ βὴξ ἔνι the cough is persistent, Hp.Epid.7.12.II to be possible,ἄρνησις οὐκ ἔ. ὧν ἀνιστορεῖς S.OT 578
;τῶνδ' ἄρνησις οὐκ ἔ. μοι Id.El. 527
; τίς δ' ἔνεστί μοι λόγος; what plea is possible for me [to make]? E.IT 998;οὐκ ἐνῆν πρόφασις X.Cyr.2.1.25
;οὐκ ἐνέσται αὐτῷ λόγος οὐδὲ εἷς D.21.41
;εἴ τι ἄλλο ἐνῆν Id.18.190
;ἐνούσης οὐδεμιᾶς ἔτ' ἀποστροφῆς Id.24.9
.2 impers., c. dat. pers. et inf., it is in one's power, S.Tr. 296, Ant. 213, etc.: c. inf. only,οὔκουν ἔ. καὶ μεταγνῶναι; Id.Ph. 1270
; ;πῶς ἔ. ἢ πῶς δυνατόν; Id.57.24
, etc.; οὐκ ἔνεστι it is not possible, Anaxil.22.7; ὃ μὴ νεώς γε τῆς ἐμῆς ἔνι which it is not possible [to get] from my ship, S.Ph. 648 (sed leg. ἔπι): ἔνι is freq. in this sense, ἃ δὲ ἔνι [λέγειν] D.2.4;δι' ὀργήν γ' ἔνι φῆσαι πεποιηκέναι Id.21.41
; ὡς ἔνι ἥδιστα in the pleasantest way possible, X. Mem.4.5.9, cf. 3.8.4;ὡς ἔνι μάλιστα Plb.21.4.14
, Ph.1.465, Luc. Prom.6, Jul.Or.7.218c: [tense] impf.,ὡς ἐνῆν ἄριστα Luc.Tyr.17
.b ἔνεστιν ὑμᾶς εἰδέναι it is relevant, pertinent, BGU486.12 (ii A.D.).3 part. ἐνόν, abs., ἐνὸν αὐτοῖς σώζεσθαι since it was in them, was possible for them, Hdn.8.3.2, cf. Luc.Anach.9.4 τὰ ἐνόντα all things possible: τὸ πλῆθος τῶν ἐ. εἰπεῖν the possible materials for a speech, Isoc. 5.110, cf. 11.44;τῶν ἐ... ἐν τῷ πράγματι Pl.Phdr. 235b
;τῶν φαινομένων καὶ ἐ. τὰ κράτιστα ἑλέσθαι D.18.190
; ἐκ τῶν ἐ. as well as one can under the circumstances, ib.256;τὰ ἐ. καὶ τὰ ἁρμόττοντα Arist.Po. 1450b5
: in sg.,πᾶν τὸ ἐνὸν ἐκλέγων Th.4.59
. -
16 διαιμάχομαι
διαιμάχομαι (s. μάχομαι), mit einem streiten, kämpfen; übh. = widerstreben, sich weigern; μὴ μεταγνῶναι, verbieten. Allgem., sich anstrengen; behaupten
См. также в других словарях:
μεταγνῶναι — μεταγιγνώσκω find out after aor inf act … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
μεταγινώσκω — (ΑM μεταγιγνώσκω και μεταγινώσκω) αλλάζω γνώμη, μετανοώ, μεταμελούμαι («μεταγνοὺς ἄν ὀρθῶς βουλεύσαιτο», Αντιφ.) αρχ. 1. γνωρίζω, καταλαβαίνω κάτι πολύ αργά («Ἄτας δ ἀπάταν μεταγνούς», Αισχύλ.) 2. μεταβάλλω, τροποποιώ προηγούμενη απόφαση («μὴ… … Dictionary of Greek